Hallgat a csend mindenütt,

üresek az új szobák.

Lelassult az élet,

szinte az idő megállt.

nem siettetnek a percek,

de nem is vár már haza senki.

Elmentetek mindnyájan,

nincs kiről gondoskodni.

Ki? Merre? Új helyet kerestek.

Ki fent a mennyekbe,

ki a nagyvárosi lármába,

hol a párját megtalálta.

Hiányotok hihetetlen,

nagy űr keletkezett bennem.

Olyan gyorsan, mint a hullócsillag

eltűnése a horizont alatt.

Egyedül a nesztelenségben.

Csend és rend mindenütt,

szokatlanul összeforrt.

Kellene egy kedves szó,

közös szívdobogás,

mely vágyakkal telve

szárnyalna a fellegekben.

Régen a zaj ellopta a magányt,

a tett kitöltötte az időt.

Hasznosnak tűnt az élet,

de egyszerre minden megszűnt.

Ez jó!- mondják. Lehet pihenni!

Jó, ha terhedet egyedül kell cipelni?

Jó, ha örömödben nem osztozik senki?

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…