Meditáció a létezésről… Versben, apevában és 10 szavasokban írva.

Tavasz:

A tavasznak is van tündére?
Ugyan, miért nem jár már erre?

Most,
apró
talpai
nyomán éled
alvó természet.
*
Nekünk a téli éj, csapjon már át a tavasz hajnalba.
Szeretnénk, mikor sarjad a fű, azt hallgatni hajnalba’…

A
test is
szívesen
frissülne már,
esőzuhany alatt.
*
A szellők, ugyan hozzák már felénk, sokszínű-virág illatot,
És a patak vize… ugyan, mossa már áradattal a partot.

Csepp.
Csepeg,
csordogál,
mint vízesés.
Béke arcot mos.
*
Életünk, ugyan alakuljon már a kedvünkre, valóban,
Legyen már valamink… várunk is, ha máshol nem, a homokban…

Szép
sugártánc
szívbe rejt
egy kis mosolyt,
árny-homokozót.

Nyár:

Legyen a nyár, a színeink világa,
Kívánom, itt ne legyen senki árva…

Lásson angyalt az, ki épp hitetlen,
Éljen mindig forró szeretetben.
*
Nyúljon még hosszúra nekünk szabott végtelen idő,
Hadd járjuk az utunkat. Bár, ami meg vár ránk, minő?

A boldogságtitok nem nehéz:
Élni, szeretni, küzdeni – ennyi az egész!
*

Süssön ránk a napfény, fonja be az éveinket,
Éjjel meg csillagok fényesítsék lelkeinket…

Legyen ölelés, baráti, szerelmes,
Az kell, hogy néha rám nevess.
*
El is költöznénk egy varázsdombra, ott az élet reménye,
Ott még élhetnénk sokat, reméljük majd telik kis kiflire…

Nem nézzük, honnan jöttek mások,
Csak lelkek lebegnek: csillagos talányok.

***
Adjon az Isten álmot, abban meg, adjon vágyat,
Az álmokban adott vágyaknak… jó erős szárnyat…
Ha meglesz, álmomban átélem… kerülök árnyat…

Vecsés, 2017. augusztus 20. – Mórahalom, 2017. augusztus 21. – .Kustra Ferenc – a verset én írtam, alá az apevákat és a 10 szavasokat szerző-, és poéta társam: Farkas Tekla.