utamon hátranézve mit látok én
port sarat fényt vagy talán sötét felhőt
néha csak úgy cibál és rángat a szél
de meg kell élnem a tavaszi időt
néha ha csend van a hangszer is hallgat
sok a régi dal már nem kell senkinek
tépném szaggatnám még a húrokat
dalom nem talál csak süket füleket
de ott a hangszerem szívében halkan
már gyülekeznek apró új dallamok
csendem is sikoltoz a szörnyű zajban
kérem hallgassátok mit dalolok
ha mégis egyszer keresztúthoz érek
melyik lesz vajon mely tovább vezet
ott mélyen akkor a belső zenémnek
adok kiáramló égi teret
ajánlás
herceg a keresztút kérdésre késztet
merre induljak melyik visz tovább
vajon elhibázott sok apró léptet
feledteti a csalóka délibáb
mely gondok nélküli szép utat kínál
ha rálépsz az ingovány magába zár
keresztút = útelágazás, ahol döntened kell!