Egyedül bolyong a lélek,

kutatgatja az örömét.

Mindhiába keresi azt,

lassan elveszti a hitét.

Nyughatatlanul kóborol,

újra meg újra próbálja.

A szeretet olyan ritka,

mint a víz a sivatagban.

Fárad a meggyötört test is.

Már le- lemond a képzelet.

Feszít a lét, elköszön a vágy.

Marad az álom, a sötét.

Nem is tudni hol tarthat már.

Meddig lesz a kietlenség?

Test vánszorog, szív szorul.

Hang hallatszik valahol.

Várj! Nem csak ez maradt neked!

Nem tart örökké ez a szerep!

 

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…