Posted by
Posted in

Zsirai László az Elfutott életekről

Kedves Anna, most jutottam hozzá, hogy Elfutott életek c. prózai munkáját elolvassam. A bántó tördelési és korrektúrahibák mellett is élvezetes írásai gyakran kalendáriumos hangulatot idéznek. Kétségbevonhatatlan értékük, hogy egyértelműen a jó szolgálatába állított témákat vonultatnak fel, emberséges végkifejlettel ébresztve vagy erősítve a humánumot, a szolidaritást olvasóikban. Például az Utoljára meghatóan szép, nemes. Úgy gondolom, ez […]

Posted by
Posted in

Disznóvágáson

Falun voltam disznóvágáson, Részt vettem biz’ a leszúráson. Áldomás, pálinka, Nagy-kés ujjam vágta! Sírva ültem a deszka ágyon! Vecsés, 2018. augusztus 22. – Kustra Ferenc – LIMERIK

Posted by
Posted in

Már a Hold is…

Már a Hold is csak az udvarban, kertben pásztáz, Szobám ablakán nem jő be, engem nem rámáz… Ez nekem nagy-nagy hiány, a lelkemnek ádáz. Ülök a kis asztalnál a papír lap üres, de a toll tentás, Én már rónám a sok-sok sorokat… teát iszok, az jó mentás… Hold! Éppen rólad akartam írni… Nekem a fényed, […]

Posted by
Posted in

Csend és sötét?

Gondolod, hogy testvérek a csend és sötét? És amikor ez a kettő terül föléd Már jogosan úgy gondolod, sőt úgy érzed Minden a tied, nyugalmat már nem kéred? Gally kunyhóban a pislákoló lámpa Az ott nyugvónak lelki társa, párja. Bujdokolónak sötét volt élete Nem maradt csak csend és kislámpa fénye… Vecsés, 2014. április 15. – […]

Posted by
Posted in

Majd ha, egyszer úgy találom

Majd ha egyszer úgy találom, Akkor tollam jól kirántom… Papírra rovom, a magas égbe kiáltom… És tudom, így azzal magam, én jól elásom… Miért kell poétának olyant írni? Mert poétának feladat… ily’ lenni! Vecsés, 2013. december 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Alkonyodik…

Az estéről, apevában… Már Bíbor Alkonyat Simogatja Horizont hátát. * A Múltra Hálót fon A nesztelen, Vakká lett sötét. * A Gond Barázda Semmivé lesz Mély sötétségben. * Az Árnyak Is tűnőben… Vaksötétben Erre nincs szükség. * A Nap Fénye Sápadtan Álomba merül. * Az Idő Tűnődik. Most mi legyen? Inkább, megy tovább. * A […]

Posted by
Posted in

Orvul lopakodik az este…

Sunyin, orvul lopakodik az este, Sétálót, mindent beterít sejtelme… Menekvés előle nincs… olyan beste. Én próbálom és vigyázom a sötétet, Temetem a nappali keserűséget. Ahogy a fény-sötétet nézem, oly’ ferde… Mintha nem látna elég jól, ember szeme. A fények dőlnek, mint a pisai ferde torony, Mint a hajléktalan, akit lenyomott a mákony. Merengve, tán’ lopva […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Még mindig

A fény, ami körülvesz, átölel, a te sugárzásod, szikrázó napsütés benned – bennem. A fájdalom, ami belénk hasít, nyavalygásaink, rettentő kínok nálad – nálam. Ne várd a csillaghullást, virágnyílást, de higgy összeérő kezeinkben, egybefolyó ereinkben, erőinkben! Te meg én mi vagyunk. Összetartozunk.

Posted by
Posted in

Klotz Mária: Berobbant az ősz

Ránk rontott az új évszak, eressz lángsugarú nyár, hosszú, fájó elmúlás vár. Büszkén érkezve győz, hófehér telet megelőz, fájdalmas a színpompás ősz. Roppant széllel, szitáló esővel kerget, jaj, kezem, lábam reszket, csodás virágot, koronás fát eltemet. Most éppen halvány a szürkesége, ölelő pártfogóm lesz végre, elkápráztat pompás színe, emelkedettsége. A semmiség útvesztőibe vezet – de […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: világkarácsony

zöld tánc lámpáslánc kigyullad-e az első adventi gyertya a lélekkoszorún ebben a béke nélküli haldokló világban fényes papír lélekgyógyír felragyog-e a második adventi gyertya a szeretetkoszorún ebben a hit nélküli fájdalmas világban forralt bor pusztuló kor ég-e a harmadik adventi gyertya az örömkoszorún ebben a szeretet nélküli golgota világban csendes éj templomfény csillog-e a negyedik […]