A félhomályban két aprócska láng

integet ki a parázs alul egymásnak.

 

Egyre több és több levegőhöz jutnak,

feljebb, még feljebb nyújtózkodnak.

 

Már jóval fölötte járnak a legnagyobb

parázskupacnál is, még mindig nyúlnak.

 

Kitartóan küzdenek, hogy összeérjenek,

perzselő szerelemből töltekeznek.

 

Egyre csak magasabbra emelkednek.

A szél segíti útjukat, meleg légáramlat.

 

Most elérik, hogy összekapaszkodnak.

Az izzás forrása fogyhatatlan marad.

 

Mint a vulkán, mikor kráteréből kicsap,

úgy élik meg a kapcsolódásukat.

 

A mámor tüzében együtt mártónak,

forró leheletű tengerré változnak.

 

Úgy ringatóznak az ölelés bódulatában,

hogy a nap is elbújhat pislogásában.

 

Örökkön örökké a végtelenben,

az első nap csillogásának fényében.

 

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…