Posted by
Posted in

most is vágyom…

most is vágyom egy kósza délutánra hol kéklő égből süt le rám a nap vagy párafelhő szivárványt alkotva mit eső után kéklő égre ragaszt ha jól figyelek a csend sodor felém egy kedves bájos égi dallamot talán az ég is leborul elém hogy földi létem itt hagyjon nyomot de hiú ábránd elképzelni mindazt mi előre […]

Posted by
Posted in

Tűzvarázs

Tábortüzes est füstösen illanó. Felhevülő arc, bizsergető légzés, megkísért-repít, mint a démontangó, ahogy megremeg bensődben egy érzés. Lángvarázs árnya játszadozik arcon, tüzes cigány lány táncát ropja benne. Káprázatos. Szikra zenére pattog, mintha a világon más nem is lenne. Nem baj, ha tiltott, csak azért is lehet, bűbájba fullad a lusta gondolat. Derűs pillanat – ha […]

Posted by
Posted in

Peti fiacskái

Peti fiacskái ! Gyermekkorom legszebb emlékei A kertünkben csipegető Kotlósok csemetéi Óvták kicsinyeik Tűztől és a fagytól Mikor leváltak csemetéi Nagyon féltek a magánytól Hosszú évek után Nagyszülővé válva Megdobbant a szívünk Újszülöttet várva Legkisebb gyermekünk Hármat bevállalva Pétert és Vendelkét Hozta ajándékba Nagyszülőknek segítenek Magas koruk felejteni Hátralévő életünket Egyre boldogabbá tenni. Nincs számunkra […]

Posted by
Posted in

„HAJNALI RÉSZEGSÉG”

„HAJNALI RÉSZEGSÉG” Parafrázis Kosztolányi Dezső versére   Az ablaknál ma is ott álltam kialvatlan, karikás szemekkel, félelemtől átizzadt lázban, mint aki bűneiért vezekel, és bámultam a megbénult utcákat, a magukba roskadó tereket, s ahogy a bánat a horizonton föltámad, míg fák ágaira fényt tereget. A házak úgy fekszenek kiterítve sorban, mint bűzlő, puffadt hasú, leölt […]

Posted by
Posted in

Most is

Sir a szemem napok óta. Hullik a könny patakokba, Csendben fojtogat titokban, hogy más sose lássa.   Sír a szemem napok óta. Miért nem hagyja már abba? Minden napon ezt csinálja, szomorú sorsát siratja.   Sír a szemem napok óta. A lelkem vigaszát várja, de most is minden hiába, elmaradt a boldog óra.   Sír […]

Posted by
Posted in

Gondolatim…

Pökhendi gondolat, Emmácskát Elkapom, de, nem a grabancát. Karjaimmal fogtam, Volt, ahol markoltam. Nehezen viseltem pofonját. Ó a kaland, nem a stílusom, Néha, elkap gépszíj, jól tudom! Jó vagy nem, hogy döntsek, Vágyak, csak ődöngtek. Rohamérzéssel, nem akarom… Vágyam… virtuális szerelem? És ha, tested birtokba veszem? Így-se, úgy-se lehet, Messze van a tested. De, ha […]