„HAJNALI RÉSZEGSÉG”

Parafrázis Kosztolányi Dezső versére

 

Az ablaknál ma is ott álltam

kialvatlan, karikás szemekkel,

félelemtől átizzadt lázban,

mint aki bűneiért vezekel,

és bámultam a megbénult utcákat,

a magukba roskadó tereket,

s ahogy a bánat a horizonton föltámad,

míg fák ágaira fényt tereget.

A házak úgy fekszenek kiterítve sorban,

mint bűzlő, puffadt hasú, leölt vadak,

amikben néha-néha még fölhorkan

a méregtől éppen bomló, szerves anyag.

Az idő is halott, mozdulatlan,

lábnyomát látni már nem lehet;

bár tegnap még vele mulattam,

de ma már csak másnapos lehelet.

Hamis volt, amit látott a költő,

hamis volt hajnali látomása.

Nem volt elég kétezer emberöltő,

hogy hétmilliárd meglássa:

a bál, az nem tündérek bálja volt,

hanem egy véres, fékevesztett orgia,

ahol egymással önfeledten táncolt

a józanság és a gyilkos paranoia.

S hol a lelkek hullócsillagként égtek,

vélt bűnösök és hamis ártatlanok

áldozatként a mohó égnek,

és nem egy színpompás tűzijáték,

ahol üstökösként én is fölvillanok,

míg lelkem bölcsőmtől felnőttkorig átég.

De a glóriás, aki az asztalfőnél ül,

nem tűnik idegennek számodra.

S míg az utolsó fogás puhára sül,

aminek rostjait véred itatja át,

hirtelen ráismersz rémálmodra,

mert téged ünnepelnek, mint házigazdát,

s az árnyék, mi átsuhan fölötted,

nem tesz különbséget

bűnösök közt és közötted,

mert mindent elpusztít s föléget.

Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni. De…