Tábortüzes est füstösen illanó.
Felhevülő arc, bizsergető légzés,
megkísért-repít, mint a démontangó,
ahogy megremeg bensődben egy érzés.

Lángvarázs árnya játszadozik arcon,
tüzes cigány lány táncát ropja benne.
Káprázatos. Szikra zenére pattog,
mintha a világon más nem is lenne.

Nem baj, ha tiltott, csak azért is lehet,
bűbájba fullad a lusta gondolat.
Derűs pillanat – ha veled, ki szeret –
merész, vadmézes képeket bontogat.

Gitár szól, mámoros dallama röppen,
tovaszáll ringatón az éteren át.
Találkát remél, s a hajnali ködben
futó szellő szórja a tűz hamuját.

Pocsai Piroska az Irodalmi Rádió szerzője Nagy Andrásné a nevem, Pocsai Piroskaként anyakönyveztek Nyékládházán 1953-ban. Itt éltem középiskolás…