Egyszer volt, s
talán igaz sem volt,
élt egy manó, aki
egy tehetséget birtokolt.

Minden este elkezdte
álmot hozó énekét,
pókhálóval szőtte be,
az emberek lelkét.

Szerette mindenki
lenyűgöző hangját,
énekét díszítette, mikor
magával hozta harangját.

Szemét becsukta,
kezével rázta dallamát,
Te is szeretnéd, ha
énekét hallanád.

Szeretet áradt
belőle amerre nézett,
boldogság maradt,
ahová ő lépett.

Egyszer aztán egyik
este megmaradt a csend,
jött egy halk fuvallat,
a csendhez hozzácseppent.

Várták a manó
édes, kedves hangját,
és a hozzá tartozó
szép csengésű harangját.

A csend ott maradt
nem szólt az esti dal,
az emberek szomorúan
aludtak el, a csillagokkal.

Másnap megtudták,
a manó elment örökre,
azóta is szívükben él
szeretettel, mindörökre

Bubrik Zseraldina az Irodalmi Rádió szerzője. Bubrik Zseraldina Renátának hívnak, 1972. május 19-én születtem Miskolcon, ahol életem legnagyobb…