Vártalak! Itt az öreg fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt.

Annyira vártalak! Csendben elszunnyadt mellettem a dolgos Nap!

Betakart a sötét égbolt. Csillagai halkan, rám szakadtak.

Sokáig vártalak! Szempilláimra ólomsúlyok nőttek.

Suttogva hívogatott a képzelet a csodák országába, ahol te vagy!

Álmomban vártalak! Mosolyogva jöttél felém s arcodon ott volt

az érzés, amit nekem tartogattál, itt az öreg búslakodó fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt.

 

Vártalak! Reménnyel és szerelemmel teli lélekkel vártalak!

Annyira vártalak! Hogy újra eljössz és csókolsz, míg lemegy a Nap!

A percek, mint ha hátrafelé araszolva, vánszorogtak volna csak!

Csillagport szórtam lábaid elé az útra, hogy megtalálj hamar!

Sokáig vártalak! Mozdulatlanul feküdtem a homokon, hogy halljam

lépteid zaját, ha már közel jársz!

Álmomban vártalak! Szemeidben látni akartam magamat!

Erős karoddal öleltél szüntelen, itt az öreg búslakodó fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt!

 

Vártalak! Itt a fűz tövében, de te soha többé nem jöttél el!

Annyira vártalak! Elmúlt megannyi nélküled megélt magányos Nap!

A kéklő égbolt bárányai közül kinyúltak és együtt érzően

simogattak a fénysugarak.

Sokáig vártalak! Nem akartam hallani a szikrát, amitől azóta,

ha rád gondolok, a szívem mindennap megszakad!

Álmomban vártalak!

Éjjelente zokogva sírom el hozzád az imáimat, hogy meghalld és tudd, hogy

én még mindig, azóta is itt várlak az öreg búslakodó fűz zöld leveleitől roskadó ágai alatt!

Kapusi Edit az Irodalmi Rádió szerzője. A nevem Kolozsvári Csabáné Edit. 1968. július 28-án születtem Debrecenben. Itt is…