G.Nagy Éva Jön a tavasz

 

Mérgelődik a mogorva télanyóka,

fújtatva havat szór szerteszét,

érzi most már mennie kell,

ezért félti hideg, aszott életét.

 

Utolsó fagyos leheletét,

ráfújja hegyekre, házakra, fákra:

Ne bízz, ne örvendj ily korán,

hozok még deret a kutyákra!

 

Nem hisz neki már senki sem,

érzik szívükben a reményt,

hogy a tavasztündér már írja

a bódító Tavasz-költeményt.

 

Vége holnapra a télnek…

reménykedik az egész világ.

Most már mindenképp kibírjuk,

sóhajt a félénk hóvirág.

 

Tavasztündér készülődik,

színes világ váltja a telet.

Öreg, szürke hónapokat,

a tavasz most eltemet.

 

A mezőn a természet ecsetje,

keveri a színeket,

a fagyos föld melegedve,

e színek után eleped.

 

Ébredezik a kis mag a földben,

fű zöldül, hajtanak fákon a rügyek,

s e megújhodó tavaszi világban,

a szívekben újjá éled a Szeretet!

 

G. Nagy Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Mint tudjuk az életünk útján mindig változunk. Jelenleg ez vagyok én,…