G, Nagy Éva: Festővé válni

 

Töprengve állok a KÉP mellett.

Gondolataim incselkedve megkísértenek.

Hisz ez egyszerű, ilyet én is tudnék…!

Nem kell hozzá más, csak egy ecset és festék.

 

Meg egy szűz vászon.

Aztán az ihletet, türelemmel ki kell várnom.

Majd tettre készen merengni kicsit a vászon felett,

mint kit a múzsa megérintett.

 

Aztán mi kell még? Két ügyes, fürge kéz,

s míg ők  keverik a színeket,

nem kell más, csak hogy agyban összerakjam.

S óh, én balga, máris festőnek hiszem magam!

 

Elképzelem, én is mily gyönyörűt festenék…

elképzelem, mily fürgén dolgozik majd a két ügyes kéz…

majd egy kiállítás megnyitójára álmodom magamat,

s hogy emberek százai körül zsonganak.

 

Aztán jön a felébredés…., megrázó e józan tudat,

nem vagyok kiválasztott, nem is oly egyszerű festővé válni.

Mit onnan fentről kijelölnek, azt a rögös utat,

a művésznek akár teszik, akár nem, be kell járni.

 

Nem elég a szűz vászon, s a festék sem elég,

nem elég a türelem, sem a serény, két ügyes kéz.

Mert ki őt e rögös útra ráterelte, az a szikrát is hozzá rendelte.

S ahogy a vásznon kel életre a kép, e szikrától fog élni az egész.

 

 

G. Nagy Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Mint tudjuk az életünk útján mindig változunk. Jelenleg ez vagyok én,…