Szelídséggel lábadozik a tavasz,
kisírja szemét még utoljára a tél.
Elhagyja ajkát a keserves panasz,
nyakába fütyül az északi szél.

Még izzik a meleg a kályhában,
ropogtatja bordáját a fahasáb.
Csend ül a meghittség uszályában,
fáradtan kacsint egy fénynyaláb.

Rétes illata lengi át a régi házat,
a kövön vörösboros kancsó hever.
Kutya vakkant jóllakottságában,
öreg asszony a gangon seper.

Végzi a dolgát szelíden és némán,
tekintete a messzi tájra mered.
Át kellene lépni már a saját árnyát,
az emlékek kuszasága újra temet.

Felrémlik neki egy áprilisi nyár,
búcsúban ismerte meg a legényt.
Ők lettek hamarosan az álompár,
róluk írták a romantikus regényt.

Vége több nyárnak, oda az ifjúság,
elcsitult a szerelem és a vágy.
Dallamot dúdol március idusán,
mely sűrű szövési mint egy nád.

Hegedűs Adriana az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek.Tanulmányaim befejezése után…