Fél kilencet kondul az óra,
Elszáll a hang, s vele a remény.
Szívem elakad, a végre vár,
Nincs benne vér, száraz és kemény.

Fogam közt cigarettát szíva,
Merengve figyelem a szürke füstöt,
Előttem tekereg lelkem minden kínja,
Szemem elé vonva nedves ködöt.

Kezemre égő csikk nem gyújthat fel engem,
Sárga bőröm nem érez, nem lát üveges szemem.
Tavasz van, napsütés és meleg.
Nekem tél, sötét és hideg.

Eldobott mint rezet, az aranyat,
Pedig soha nem érezte szájamat.
Talán nem is tudja az igazat?
Hiába ontottam rá sugaraimat.

Kiszívott belőlem minden lángot,
De meghagyta az égető parázst.
A hideg föld nem terem virágot,
A parázs is csak fájó lidércnyomást.

Meg nem történt csókok íze kísért
Kiszáradt lila ajkamon.
Elképzelt szerelmi álom illata
Érződik üres ágyamon.

Örömöt kerestem, s most kábán kódorgok,
Hísz úgy is tudtad balga! Te soha nem lehetsz boldog.
Szívem haláltusáját nézem meredten,
Suttogom, ordítom, üvöltöm: Nem, nem, nem!!!

S csak kibuggyan belőlem a feltörő sóhaj,
Ha megöl is engem,… Szeretem!

 

Frank e Gry az Irodalmi Rádió szerzője. Nős vagyok. Egy középiskolás, és egy egyetemista leánygyermek édesapja. Budapesthez közeli…