Naponta várom a változásokat.

A boldog perceket, a szebb éveket.

Várom a munkát, s a hétvégeket.

A hívást, a törődést, új híreket.

 

Várom a családomat, barátokat,

akik közel vagy nagyon távol vannak.

Várom, hogy melegítsék a lelkemet,

átöleljenek, mindig szeressenek.

 

Várom a havas telet, a napsütést,

melyek világossággal töltenek meg.

Várom a szivárványokkal szőtt eget,

a rügyező ágú kikeletet.

 

Várom az legújabb kihívásokat,

a megoldandó  új feladatokat.

Várom azokat a pillanatokat,

melyekben igazán boldog lehetek.

 

Ezek visznek tovább az útjaimon.

Naponta miattuk kelek és fekszek.

Ha várni már igazán nem tudhatnék,

a reménytelenségben elpusztulnék.

 

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…