Ironikus meditáció…

El fog érkezni, amikor biztosan, mán’ a halál ormán ülök,
Ahol lassan, élvezettel, bedarálnak az ördögpata küllők
És meg nagy bölcselettel közben, rohamra hívást fütyülők!
Nos, hogy ott nyekergés is legyen, nekiállok… hegedülők!

(3 soros-zárttükrős)
Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem,
Kínomban, majd hason leszek és megáll az eszem…
Akkor már majd a levegőt is csak hason veszem.

(HIAQ)
Ördögpata csattog,
Közben recsegve haldoklok…
Maradék a létem.

(10 szavas)
Elvesztegetni életet, itt már nincs értelme,
Itt halál, már lételeme.

(3 soros-zárttükrős)
Mennék én még hegyen-völgyön, kerítésen át,
Az öreg lábam-karom nem bírná, e csodát…
Mennék én még hegyen-völgyön, kerítésen át.

Nincs mit tenni engemet sors szele fújt az oromra,
Itt fenn már lólégy sincs, ami még rászállna orromra.
Istenem! Úgy ennék egy túlérett banánt, felét fölkenném homlokomra,
Micsoda életérzés lenne, bizakodva, lassacskán lenyalogatva…

(3 soros-zárttükrős)
Mások is hasonlóan végzik, legföljebb kötegnyi banánnal,
Ember, ha ücsörögve izzad ormon, mit kezdjen a ruhával?
Mások is hasonlóan végzik, legföljebb kötegnyi banánnal.

(OXIMORON)
Ormon ülni az élet szépsége?
Jó ott, messze ellátni… végtére.

A halál, sokszor beöltözik, egy bájos, könnyelműnek látszó úrilánynak,
Esze mérhetetlen, így a jelöltek, áldozatai lesznek furfangjának…
Előtte azonban az ember kínjában, nem okosságokat beszél,
Csak mi eszébe jut, nagyon bölcsen… hosszan, izzadva azokról beszél

Vecsés, 2019. január 4. – Kustra Ferenc