Rózsa Iván: Gravitáció

Vonz a Föld, nem lehet elhagyni.
Csak legfeljebb itt hagyni…
Űrhajóval, de hát ez nem tipikus…
Az átlagember neve, sorsa: kuss!
S mikor már hulla vagy;
A Föld akkor is befogad.
A lelked elszállhat a Mennybe:
Persze, ha hiszel is benne.
Ha nem vagy fennkölt, hanem földhözragadt:
Lelked, testeddel együtt, a földhöz ragad…
Ó, ió, ció, áció, – gravitáció:
A Földnek soha nincs vakáció!
Teszi a dolgát, tömeg-vonzó:
Nélküle nem vagy más, csak torzó…
Csak elméleti lény, fikció:
Se nem rossz, se nem jó.
A Föld nélkül nem vagy semmi:
A Menny nélkül élhet egy senki.
Föld és Menny összetartoznak:
Bár más dimenziók, de egymásnak hiányoznak.
A föld a Föld éléskamrája:
Szükséged van zöldségre, gyümölcsre, gabonára.
Van, aki viszont teljesen felesleges:
Csak ballaszt a nép hátán; s nem áldott, terhes!
De egyszer kipukkan ez a lufi:
És akkor már te is nyugton tudsz aludni.
Nyugodtan alszol, ágyad sem száll el:
A gravitáció tart titeket, s a Nap veled együtt kel.
Nap és Föld együtt súgja: „Kelj fel és járj!”
Ne légy tetszhalott, élvezd az életet, másra ne várj!
Nap és Föld együtt biztosítja az életfeltételeket:
És az ember örül, hogy él, s hogy (velük) lehet…

Budakalász, 2019. február 17., hajnal

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. "Pécsett születtem 1959. május 27-én, az ikrek jegyében. Általános iskolában matematika tagozatos…