Egyszer volt egy csúf banya, volt neki egy nagy baja, hogy füléig ért a száz foga.

Hosszú füle porig nyúlt, fülcimpája lekonyult, ritka haja égnek állt, hegyes állán száz szőrszál .

Vörös orrán bibircsók, hajlott hátán púpja volt, S ha ez sem lenne még elég , sántított is némiképp.

De kicsi szíve nagyra vágyott, hogy hozzá menjen a királyhoz. S mikor a király kihirdette, hogy nősülni támadt kedve,el is ment a palotába a legszebbik ruhájába.

Az is feslett, rongyos anyag ,kiszakadt a púpja alatt. Ment-ment  boldogan, reménykedett hasztalan. Belépett a palotába, a királyi lakosztályba, elé állt a királyhoz, kihez férjhez menne már mos.

De a király kinevette, gúnyos szóval sértegette.

Mit akarsz te százfogú, hajlott hátú rút batyu, felségem nem leszel izzó vassal űzlek el.

Szegény banya úgy futott, majd az orrán át bukott, szégyenkezve, megalázva kicsi szíve megtépázva.

S miközben a király a banyát gúnyolta, egy  tündér ezt a dalt dúdolta: A banyának  csak szívét lássad, torz külsejét szépnek  lássad. A király egyszeriben megváltozott és ettől kezdve szíve a banya után kívánkozott. Felült hát lovára, egy fehér paripára, s addig vágtatott, míg a nap le nem nyugodott.

Mikor a ló nem bírta tovább, a király gyalog ment hegyen-völgyön át. Reggelre elérte a kis tanyát, hol meglelte a kis banyát. Édes- kedves rút banyám, légy a feleségem, hisz szépségednek párja sincs ezen a vidéken.Homlokodon hold ragyog, két orcádon csillagok, arany hajad napsugár, gyere hozzám rózsaszál.

A banya csak állt és nem hitt a szemének, hogy egy éj alatt így fordul a lélek. Bűvölet vagy varázslat, amit én most látok, hogy lehetnék én szép ez biztosan egy átok . A király egyre csak folytatta, s mi szívében volt magából kiadta. Légy a feleségem harmatos virágom, neked adom a fele királyságom. Tiéd lesz a palotám legszebbik szobája, te leszel a világ legboldogabb lánya.

Kapsz tőlem aranyat, kincset, gyémántot, és mindent mire szíved valaha is vágyott. A kis banya így válaszolt:

Szívemnek egy álma volt, de már belátom nagyra vágyó volt.  Most is épp oly rút vagyok, füleim is túl nagyok. Hajam ritka állam hegyes, rám nézni sem érdemes.

Titokban a tündér kihallgatta mit mond egymásnak a kis banya és a király. A rút banyából szép menyecskét faragok, így aranyozom be ezt a szép napot. Hát akkor varázspálca segíts nekem, rút banyából szép leány legyen,  de a pálca makacs jószág, ha gyenge kezek fogják, így történt az eset, hogy a varázslat a király fejére esett, és szép leány helyett csúf királyfi lett. Jaj, királyfi mi lett veled: hová lett szép termeted. Állad hegyes, hajad kócos, az orrod horgas, bibircsókos. Az egész király hórihorgas, nyakiglábas, púpos, borzas. A király egyszer csak felnevetett: most pont olyan szép vagyok, mint te! Te meg olyan csúnya, mint én! Gyere hozzám, kis banyám légy a feleségem, mit számít a külső,ha boldog vagy te vélem! Egybe keltek nyomban, nagyot ünnepeltek, ettek-ittak táncoltak, a mézes hetek teltek, és ahogy az idő múlt, egyre szebbek lettek.

Kaszásné Faitig Renáta az Irodalmi Rádió szerzője. Számomra az írás olyan, mint amikor a festészetben egy-egy szín egymás…