Reccsen a deszka a lába alatt,
a nénike most tipeg éppen
a kert végébe, s botja tapintgat
pár lépést a sötétben.

Bukdácsolgat a fűzfa tövén,
messzire még a fa kamra…
Hol van az őzike láb, az a kéz,
az a szív, az a tűz hol van ma?

Mind tovatűntek. A rossz csigolyák
töpörödve ropognak a télben.
összeaszott az a mell, ami egykor
büszke feszes volt régen.

Végre lenyomja a kallantyút már,
lobbant gyertya – világot.
Lassan toporog körbe, keresgél
tarka diót, lila mákot.

Nyögve merít bele bádogedényt,
félve kapargat a zsákban,
hátha talál egy kincset az alján,
mormog is egyre magában.

Nem használ ima, sem banya rigmus,
nincs arany egy pici rög sem.
Fonnyad a kedv és fonnyad a néne,
elszomorulnak erősen.

Indul vissza a tiszta szobába,
karján reszket a tálka,
nem veszi észre, de rendre kipottyan
mák, s a dió le a sárba.

Ajtó mellett rozzant sámli,
ráteszi kurta időre,
míg nekikészít bent a sütéshez
mindent jókor előre.

S visszatopogva, mikor meglátja
a roskadozó teli tálat,
majd nekiájul a kis korlátnak,
s füttyög az éjbe magának.

Mert a madárkák látva szegénykét
megszánták, s nosza gyorsan
felszedegették mind, mi kihullott,
s mást is a réti zugokban.

Szórtak csemegét, csipkebogyót és
áfonya halmot a mákra,
míg a kis ibrik úgy teli lett, hogy
nem fért már a rakásra.

Lett vigalom, meg dús lakoma,
és jöttek vendégségbe.
Száz kicsi cinke, rigó, csalogány
dallama szállt fel az égbe.

Vasicsek János az Irodalmi Rádió szerzője. Dr. Vasicsek János vagyok, 51 éves fogorvos. Feleségem Nagyváradi Erzsébet színésznő, gyermekeim:…