A harkály egy fűzfán fészket rakott

S, hogy a tojónak jó legyen

átrepült a szomszéd nagy hegyen,

hozott ropogós fenyőmagot.

 

Párja ezért hálás volt nagyon.

S míg felettük károgtak a varjak

bélelgette folyton a fészekaljat,

így lett puha mohából alom.

 

Mire újból pufók lett a hold

szerelmük két tojáskába szállott.

Az apa körbe kopogtatta a világot

büszkén, hogy immár nagy családja volt.

 

Kikeltek az örökké éhes fiókák

s köröttük nagy nyüzsgés támadt.

Tisztogatták a környező fákat

hoztak kukacot, lárvát, kabócát.

 

S a két szülő épp reggelit vadászott,

mikor egy csikorgó hajnalon

a göcsörtösebb északi oldalon

egy éhes nyest a fa törzsére hágott.

 

Mikor rátámadt az apróságokra

az egyik fióka, az idősebb és nagyobb

csőrével a nyestorra rácsapott

de úgy, hogy az leszédült a homokra,

 

és inkább sunnyogva elfutott.

Így mentette meg a bátor kismadár

testvérét a vésztől. S ma csodájára jár

mindenki az erdőn: sasok és mókusok.

 

Sőt megtudta falun a szűcs, a kovács,

Mert híre ment ám a nagy esetnek,

hogy a nyest szégyene hogy esett meg,

s micsoda hős a kis fakopács.

Vasicsek János az Irodalmi Rádió szerzője. Dr. Vasicsek János vagyok, 51 éves fogorvos. Feleségem Nagyváradi Erzsébet színésznő, gyermekeim:…