Délután olvastam, hogy hazafelé tart Zoltán, a gemenci erdő jeladós fekete gólyája. Írtam hozzá egy verset.

Zoltán, a gemenci fekete gólya érkezését várva

Kertek alatt tavasz repked
tündértáncát járja.
Lépte nyomán olvad a hó
a föld szívét tárja.

Alvó bogár ébredezik
nyújtóztatja tagját.
Napsugár a bogárlakban
csiklandozza talpát.

Jégpáncélja rég megrepedt
a vadvizek zúgnak.
Bukfencező vízfodrokon
ezüst halak ívnak.

Messze földről is hazatér
vándormadár gólyánk.
Híre ment az Interneten,
köszöntsük hát Zoltánt!

Fehér gólyák és feketék
nagyon várunk, gyertek.
Kelepeljen ma a világ,
ébresszük a kertet.

Zoltánnak én azt kívánom
békaszóra keljen.
Legyen fészke, felesége
– bögyös – gólyakellem.

Fészkébe meg a kis gólyák
keljenek ki szépen.
Cseperedjen valamennyi
s repüljön ki épen.

No de azért ne szaladjunk
ily nagyon előre.
A gólyák hadd építsenek
fészket a tetőre.

Zoltánt ma még Gemenc népe
bizony nagyon várja.
A gemenci erdő mélyén
áldást kérnek rája.

Deák Mária 2019.02.23.
(Mesevilág, mit rejthet még az a gemenci erdő? Igen meglódult a fantáziám.)

Cikk és kép az agroinform.hu oldalán. A képen nem Zoltán hanem Tóbiás látható.
“A Gemenc Zrt. információi szerint hazánkban jelenleg “mintegy 380-420 pár fekete gólya fészkel, közülük körülbelül 40 pár Gemencben. Az itteni populáció a világ legnagyobb sűrűségű fekete gólya állománya. Többségük március 15-e körül érkezik meg a gemenci erdőbe.” Gemenc Zrt.