Borostyánkőbe gubózom,

legalább háromezer évre.

Bezárkózom, ne bántson senki,

s neked adom magam emlékbe,

ne tudj feltörni, kinevetni.

 

Boldogabb lennék tudatlanul,

ha megvakultam volna korábban,

mielőtt először láttalak!

Gondtalan, ki együgyűn, homályban

teng, azt hívén hogy ragyog a nap.

 

Én láttalak, és mindent tudok.

Bárcsak lennék örökre ostoba!

Vékony derűvel visszhangos fejemben

ne érezném a nap hevét soha!

Téged tudásom átok életemben.

 

Megátkozva, koromban, sárban

békés bogárrá tébolyodom.

Kortalan, áttetsző kristályba lépve

anyámmal sem maradok rokon,

belekövesül sóhajom a vérbe.

 

Borostyánkőbe gubózom,

legalább háromezer évre.

Bezárkózom, engem senki ne bántson,

neked adom magam emlékbe,

legyek ócska drágaság a padláson!

Vasicsek János az Irodalmi Rádió szerzője. Dr. Vasicsek János vagyok, 51 éves fogorvos. Feleségem Nagyváradi Erzsébet színésznő, gyermekeim:…