Száműzöttként

Keresztül-kasul járom naponta a várost
Talán csupán a napi betevőmért?
Vagy valamitől űzve : száműzöttként?

A zsúfolt városban már nem is szívom,
Hanem nyelem a szennyezett levegőt

Kényszerből, vagy szolidaritásból
Pedig már régen kiűztem álmaimból
A hajnali ébredést,s a tétlenkedést
Mit a tömegközlekedés nyakamba zúdít

Álmos hajnalokon, várost átszelő utakon
Végig éltem lelketlen évtizedeket
S most lélekgyalázó éveket élünk

A múltba néha betévedt a szolidaritás
A kollegalitás a másikra gondolás
Ma az önzés, az erőszakolt előbbre jutás
Kirekeszti életünkből a társ-utazást

Beteg szemeimmel rovom hosszú utamat
Feledve fáradtságom,s dolgos múltamat

Erőszakolt kapcsolatfelvétellel, erővel
Eltávolittattak közeli munkahelyemről
Maradék napomon hamis szeretetből
Öleléssel üdvözölnek jókívánságokkal

Járhatom tovább utamat lassan vándorbottal
Főnököm közömbösségét korával magyarázom

Az igazgatóságot nem ismerem,sohasem látom
Blokkolással figyelik munkaidőm betartását
Csak számítógéppel közlik munkám kritikáját
Megfeledkezve arról, hogy az orvos is ember
Ki nemcsak testből áll, tele lehet érzelemmel.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…