Posted by
Posted in

Csöndes folyó

Edit Szabó : Csöndes folyó Hamisíthatatlan szépség, partjaidon úgy sétálnék, vízbe lógó ágak fölött, barangolnék álmok között. Sima vize lágyan lebeg, nincs ami most gátat vethet, napnak fénye simogatja, a delejét visszakapja. Érintetlen a természet, képzeld el a lehetséget, meder szélén fagyökerek, benne élnek hal gyerekek. ide-oda úszkálgatnak, szemed láttára kacagnak, játszanak a fénylő vízben, […]

Posted by
Posted in

Gondolatban mindig várok

Naponta várom a változásokat. A boldog perceket, a szebb éveket. Várom a munkát, a hétvégeket. A hívást, a törődést, új híreket.   Várom a családomat, barátokat, akik közel vagy nagyon távol vannak. Várom, hogy melegítsék a lelkemet, átöleljenek, mindig szeressenek.   Várom a havas telet, a napsütést, melyek világossággal töltenek meg. Várom a szivárványokkal szőtt […]

Posted by
Posted in

Az idő múlásában

Az idő múlásában A hold szemérmességében a felhő mögé bújik Idős embert ünnepelni szégyenére válik Úgy tűnik, hogy még a forgószél is fázik Januárban születni, a hó végét meglovagolni Jeges úton, vagy hót-taposó cipőben járni Reményt nyújthat: tavaszi ébredésre várni. A hold kikacsintott S gúnyosan kacagott Árnyéka rávetült házfalunkra Jól esett szolid simogatása Eltévedt ártatlan […]

Posted by
Posted in

Önkéntesek voltunk

Túlélő tréningen… (Lépcsőzetes) Roppant kegyetlen Volt a fagyos éjben, Önként vállalt sötétben. Nem félni itt lehetetlen. Szerencsecsillagunk felhőben, De kipróbáljuk magunk… röptében. Megyünk, mínusz húsz fokban, éjsötétben, Félelem lekötözte agyunk… élőben. Húsz kilométert kell menni, vad-hideg éjben. Mentünk, mert reggel, öt óra volt… határidőben! Női társam, többször megállt, fülelt a sötétségben… Sötét égbolt, sötét föld […]