Posted by
Posted in

Borostyán

Borostyánkőbe gubózom, legalább háromezer évre. Bezárkózom, ne bántson senki, s neked adom magam emlékbe, ne tudj feltörni, kinevetni.   Boldogabb lennék tudatlanul, ha megvakultam volna korábban, mielőtt először láttalak! Gondtalan, ki együgyűn, homályban teng, azt hívén hogy ragyog a nap.   Én láttalak, és mindent tudok. Bárcsak lennék örökre ostoba! Vékony derűvel visszhangos fejemben ne […]

Posted by
Posted in

Bodó Csiba Gizella: Szív és ész

Szív és ész? Ész vagy szív? Melyikre hallgatok? Szív vagy ész Vagyok? Mint ember, Mint alattvaló, Ki magára Valamit adó, De ritkán tudja Honnan jön a szó, A csendes útmutató Tanító, megértő, Parancsoló, Melyik fogja Nyakörvemet, Melyik vezet? Egyik húzta Húszévesen, A másik tán Hetven felett Helyre billenti A mérleget! Szívemre bízom Az eszemet, Hisz […]

Posted by
Posted in

Már ébreszt is a kakas…

Kintről, már ébreszt is a kakas, Hajnalban tudd, vagyok én „farkas”. Fölhajtom takaród, Gyönyörködöm… popód! Egy-kettőre izzad is a has. Konyhába mentél kávét főzni, Mögéd álltam… elkezdtem nőzni. A főzőt föllökted, Élveztem szerelmed. Aztán mondtam, irány már főzni. Így telt szexuálisan napunk, Hú! Ha ezt megtudná a papunk… Jól érezted magad, Élvezeted, magad… Intézzük, lesz […]

Posted by
Posted in

Rügyfakadás

Rügyfakadás Kiléptem a szabadba Az idő megenyhült A fákra tekintettem A csupasz fa is megszépült A kis rigó még nem énekelt A szellő csiklandozta arcomat Mélyet szippantottam a légből Lágy dallamossá téve hangomat Lassan táncra perdülök Különösen, ha a jövőnket tekintem A rügyfakadás meghozza a változást Ennek reménysugarát mindenütt elhintem A rügyfakadást táplálja a szeretet […]

Posted by
Posted in

Minden

Minden elmúlik,elszáll ami akkor fájt,nagyon jön a szép,hagyom   a bánat után a mosoly kínos,gyötrő napok újra csak rád ragyog   a nap most rád mint szép madár röppenő napok halmaza ha van,ki csókkal vár,haza.

Posted by
Posted in

Az élet ködében…

Versben és európai stílusú haikukban… Te tudod, az élet ködében nem lehet előre látni? Azt is, hogy állomás jő-e vagy ütköző… azt ki kell várni! Mindenki csak rakja a kazánt és rohan a vakvilágba, Nem is lát, ebben a vacak ködben, de bízik a sínpárba. Van olyan is, amikor valakinek kifogy a mozdonyból a szén, […]

Posted by
Posted in

Emberárnyék

Edit Szabó : Emberárnyék Kora hajnal, nincs még árnyék, boldogságban ott a játék, gondtalan a kis élete, csúszik-mászik felébredve. Lábára áll a kis élet, rátalál a lépésére, napsugár és felhők között hajol meg az erők fölött. Árnyékot még alig érzi, támaszában eget kéri, borús-sötét messze kerül, segítséggel csak sikerül. Felnővén egy új nemzedék árnyékok közt […]

Posted by
Posted in

Mona Lisa

Egy kíváncsi lány hatalmas szemekkel mosolyt keresett a földön átlátszó mosolyt ami nem tűnik el rögtön amikor kiszalad alóla a szó olyan mosolyt amit nem más csinált csak azért van mert így a jó a lány kitartóan vizsgálta át az érzékelhető világ zeg-zugait sötét kocsmák mélyét paloták csipkés tornyait szívek törésvonalát szívósan mint a téli […]

Posted by
Posted in

szeretet hangja mint…

Várok, hogyha váratsz,megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrű panaszommal jobb ha hallgatok. (Pilinszky János: Örökkön-örökké) a tett varázsból néma hallgatásba megszűnő zajban csak a csend boldogít vonulok de te hangod sem hallatva szemed villáma már padlóra szorít szeretet hangja mint karzaton az ének most lenne jó de […]