Posted by
Posted in

PROSZIT!

PROSZIT!   Egy pohárköszöntő   Hallottad már ezt a mondatot? Egyszer élsz, élvezd minden napod! Hisz lehet, hogy nem lesz már holnap, mert túltelítődik az oldat,   és kicsapódsz a pohár alján az utolsó ítélet napján. Hiába keverted italod, életed benne nyomot hagyott,   s az üvegen át látni fognak, ha kikiáltanak az oknak, hogy […]

Posted by
Posted in

Óh! Te Remény…

Állítólag a remény hagy el utoljára (3 soros-zárttükrős) Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni, Ha volna otthon hol, lehet lepihenni… Óh, de nagyon szeretnék én hazamenni. Ha Volna Valaki, Ki haza vár… Oda röpülnék! * Nincs meleg otthonod. Hazád, házad, álmod se tán’… Oly üres vagy, hideg. * Szomorúság gázol lelkembe, mint elevátor fémfalai, Mert […]

Posted by
Posted in

Egy tiszta világba szegült gyermekek

    Kék ég alatt egy kicsi falu húzódik meg, hol a házakat fehére meszelték s az utcára tornácuk nevetnek a fonót fakerítés mögül. Az utcaporán mit hajnalba a gulya csánkja szántott most víg gyermek zsivajgása tölti be. A fiatal fiúgyermekek rongylabdákkal, vagy lábuk között falovacskával vagy épp golyózással töltik idejüket. A lányok kukoricából készült […]

Posted by
Posted in

a tettek beszélnek…

a tettek beszélnek nem a sorsok de ha mást mondasz és közben mást akarsz nem maradnak utánad csak romok s a vágyaidba olykor belehalsz hogy lesz holnap hited elkötelezett vajon ki érti ezt és ki érti majd talán egy kósza szűrt emlékezet meséli hogy látta előre a bajt zavart aggyal képzeled óriásnak magad kicsi ember […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mi végre?

Rózsa Iván: Mi végre? Parasztvakító, Néphülyítő rasszisták, Ál-szentfazekak… Ájtatos manók, Köpönyegforgatók és Hát-szélkakasok… Pap-imitátor, Pál-fordult besúgók és Provokátorok… Mi célra vagytok? Hazánkban, a világon… S a parlamentben… Miben is hisztek? Istenben vagy Sátánban? Pénzben vagy Észben? Erkölcsben, hát nem! Mammon az istenetek! Nem vezéretek… Átoksoriak Hatalomra kerültek: Magyarnak annyi… Nincs már neki hely, Még egy […]

Posted by
Posted in

Séta a hegyen

Edit Szabó : Séta a hegyen Fehér felhők közelében, kék ég alatt törtetésben, hegyvidéki úton járva, fenn a felhőknek sodrában tavaszi szél úgy susogjon, zöld fenyőnek erőt adjon, nyíljon út mentén a virág, tündöklése szemnek csodás. az éltető friss levegő lépteimen segíthet ő, vígan dúdolom dalomat, adja a boldogságomat. bejárom az utam végig, fel a […]

Posted by
Posted in

Gyilkosság,gyilkosság

Gyilkosság, gyilkosság ! Nem új keletű a szabad gyilkosság Tajgetosz szelleme gyakran kísértett Felesleges, kiáltották az ősi demokraták Csak előlünk az ételt, italt fogyasztják Mind megsemmisítendők: kiáltották Van értékkülönbség egy élemedett Vagy egy újszülött között? Az egyik üres,vagy telített asztalt Hagy végső távozásakor maga után A másik csak bennünk reményt marasztalt A világ a végpusztulás […]

Posted by
Posted in

Miranda

De nagyon szeretem Miranda! Isteni, ha ölel a karja. Mikor közelben van, A bűvkörömben van? Szívemnek kedves! Lelkem vágyja… Igen, tudom, én Önt imádom! Jöjjön sűrűbben, arra vágyom. Kérem, fogja kezem! Igencsak kedvelem. Rég nem volt, pótolja hiányom… * Öröm, hogy ismerem, Miranda! Mindig legyen itt, szívem vágya… Társaságában jó! Lelkem ujjong, hahó… Közelsége lelkem […]

Posted by
Posted in

…a vágy hintalován…

“szárnyam nincsen, mégis szállok, vágyam sincsen , mégis vágyok szelíd szépre, igaz szóra, ember szíve szülte jóra; ” (Szirmay Endre: Át a réven) most a vágy hintalován utazom előre hátra de nem megy sehova csak ringat ringat mint a tudatom mely álmokat sző és vet a papírra ez csörgősipkás tétova élet őrült kavalkád udvari bolond […]

Posted by
Posted in

vállalnom kell…

“Magad mértéke: békítő alázat a valamettől valameddig út beporoz minden fehér csigaházat…” (Szirmay Endre: Maroknyi sors) vállalnom kell és vállalom magam akkor is ha nem jutnak fel az égig s talán kik olvassák sem értik mit papírra vet olykor a szavam utam ez és nincs innen kibúvó nem vagyok jó talán nem is leszek kik […]