Szeretettel köszöntöm a működtetőket és a szerzőtársakat. Szerintem érdekes, ahogy be kerültem ebbe a közösségbe. Könyvvizsgáló vagyok, aki cégek beszámolóját auditálja (minősíti, hogy megfelel-e a szabályoknak vagy sem.) E munkám kapcsán próbálok a cégeknek segíteni, hogy okosabban tudjanak gazdálkodni. Ezért egy pályázati ötletek oldalra bejelentkeztem, és folyamatosan tájékoztatnak az új pályázatokról. Én ezek közül kiválasztom azokat, amelyik valamelyik ügyfelem gazdálkodása szempontjából fontos lehet, és továbbítom Neki. Ez már jó pár éve ragyogóan működött. Aztán tavaly ősszel egy ilyen pályázati mustra alkalmával megakadt a szemem az Év Trubadúrja pályázaton. Végig olvastam, és miután furcsán összegyúrt közgazdász vagyok ( a számok és a költészet útját járom), gondoltam egyet, és írtam két verset. Azokról a férfiakról, akik fontosak nekem: a férjem, akivel 24 évet éltem, és a kedvesem, akivel már a 25. évet tapossuk együtt boldogan. És beküldtem a két verset, amelyikből a Második Esély elnyerte a bírálók tetszését. Most indulásképp ezt a két verset szeretném megosztani Veletek:

 Györe Ibolya Valentin napi csoda

Nem tudtam még, hogy mi a szerelem,

Csak azt éreztem, hogy kellesz nekem.

Jöttél az utcán szembe velem,

Remegett a lábam és a kezem.

 

Mikor Veled voltam, áhítottam ajkad,

Mikor távol voltál, csak Rólad álmodtam.

Szívem tele volt csupa boldogsággal,

Izzott a testem, tele volt vággyal.

 

Ültünk egy padon, öleltük egymást,

én nem voltam más, csupa ártatlanság.

Megcsókoltad remegő ajkam,

és én azt hittem, hogy fáztam.

 

Egy-két évig tartott az ártatlan szerelem,

aztán egy Valentin napon a nejed lettem.

Elkezdődött a közös szerelmi életünk,

hamar jött gyümölcse, első gyermekünk.

 

Nem voltunk gazdagok, nem volt palotánk,

De otthonunkban volt boldogság.

Hiába teltek az évek, szaladtak,

Heves vágyunk soha sem apadt.

 

Második gyermekünk a Te vágyad,

Ezért úgy hívják, mint anyukádat.

Gyarapodott hát a kis családunk,

Lett kocsink, telkünk, házunk.

 

Már több mint húsz év eltelt,

De nem múlt a szerelem,

Nyári éjszakákon lestük az eget,

Csillagokat néztünk egymást ölelve.

 

Együtt terveztük a szép hosszú jövőt,

De a rút betegség ellopta tőlem Őt.

Szeme nem csillogott, hogyha rám nézett,

Arca fakó lett, teste meg-megremegett.

 

Fájt látnom, hogy szenved,

s én nem segíthettem.

Kezét hiába fogtam, semmit nem tehettem.

A 24. Valentin napot nem érte meg.

 

Már nagyon jól tudtam, mi a szerelem,

és éreztem, még kellene nekem!

Bár remeg a lábam, és remeg a kezem,

De Te már soha nem jössz szembe velem.

Györe Ibolya     Második esély

Amikor egy nő egyedül marad,

ajtaján csak a magány kopogtat,

hiába fiatal, hiába szép még,

nehéz újra megnyitni szívét.

 

Szívében nem hűlt ki a szerelemvágy,

de még ott van a szívében az előző társ.

Magányos estéken képét felidézi,

Miért pont Ő halt meg, igazán nem érti.

 

Szeretne társat, fáj néha a magány,

De a férfi helyét nem töltheti be más.

Aztán az idő gyógyítgatja sebét,

és a világra hirtelen rányitja szemét.

 

Jön Valaki, ki kedvesen mosolyog,

és eltalálja, milyen virágot hozzon.

Átemel a pallón, ölbe-ölbe kap,

S a legszebb Neki a világon Te vagy.

 

Múlik a fájdalom, halványul az emlék,

Izzik a parázs, a szerelem újra él.

Tud már szerelmesen csillogni szemem,

és tiszta szívvel tudom nyújtani kezem.

 

Tudjuk, hogy életünk össze kell kötni,

nem kell már senkinek egyedül evezni.

Egy csónakba ülünk, egy már az utunk,

tudjuk, hogy most már összetartozunk.

 

Második szerelem, második esély.

Eltelt az óta bizony már 25 év.

Szívemben örök nyugalom, szerelem,

Azért a Valentin napra még emlékezem.

 

Györe Ibolya az Irodalmi Rádió szerzője. Szeretem az életet, és szeretem az embereket. Mindenben keresem a jót, és…