Távol a kémény, oly távol.
Messze a lenge gólyáktól.
Ereszek bádogpereme alatt,
a fészekhelyek csak körvonalak.
.
Szeretni tanul az enyhe tél,
vizsgázni akar, de véget ér.
.
Messze a ház, a porta,
gólyapár távoli gondja.
A hólétől másnapos tavasz,
pár kéményre ágakat tapaszt.
Szeretni tanul a vad kikelet,
vizsga nélkül is viszonyba kezd,
.
s túlbúrjánzik, mórikál,
fecske villan, tovaszáll.
Lombkoronákban érik a dal,
sürög a kert is, többet akar,
bujálkodik a parázna nyár,
szeretni tanít, senkire vár.
.
Halkul a fecske, a gólya,
bölcső a fészke, s a gondja,
pont annyi, amennyit elbír.
Fióka kórus a gyógyír.
.
Szerelmet oktat a bölcs táj,
s lefesti újra, hogy nem fáj.

/Saját fotó/