Elég a szélnek, ha úgy öleled,
mint megbántott, hűséges szeretőt.
Hozzád beszélnek a gazdátlan rétek,
járd őket végig és mielőbb.

Kell még a fáknak a tavalyi bánat,
a föld helyett te ápold gyökerük.
Emlék ha lázad, bilincs a szájnak,
parázs a szemnek és arcul üt.

Áldó kezekkel mindent bocsáss el,
a birtoklás vágya csak délibáb.
Beszélj a csönddel, hallgasd örömmel,
s gazdátlan sebre simíts imát.