KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK

 

Egy képzelt interjú

 

Tudsz még szárnyalni az égen?

– És Te? Mert úgy érzem, én nem.

Hiszel a hitben?

– Mondd, és az Isten?

Megbocsájtasz-e a szavaknak?

– Ha kimondatlanok maradnak.

és aki kővel megdobál?

– Egy kőben soha nincs morál.

s ki rád mosolyog a tükörben?

– Rögvest összetörném dühömben.

Visszajössz, ha távolba mész?

– Ha majd elhagy a józanész.

És mi van az újrakezdéssel?

– A múlt sajnos ellene érvel.

Kellenek-e új barátok?

– A régiek is patkányok?

Gyilkolnál-e valaha?

– Már tele a Walhalla.

Inkább király vagy szolga lennél?

– Nincsen hülyébb kérdésed ennél?

De van: Szegény vagy egy gazdag?

– Mindegy, mindketten meghalnak.

Van-e élő példaképed?

– Mondd, ezt most komolyan kérded?

Hiszel-e az üdvözítő mennyben?

– Nem. Ezért kell a pokolba mennem.

és az örök igazságban?

– Mindig az oldalán álltam.

Ami neked jó, másnak rossz?

– Ez ma már nem oszt, nem szoroz.

Van-e Isten?

– Sosem hittem,

s hogy létezik egy felsőbb hatalom.

Ez ma már egy világszabadalom.

A jutalmát elnyeri-e mindig a jó?

– Naponta elsüllyed egy tengeri hajó.

Mi az, ami izgalomba hoz?

– Ami nekem föld, az másnak kosz.

Mikorra hal ki az emberiség?

– Már kihalt, csak nem vette észre még.

Látod valahol a kiutat?

– A bolond üres zsebben kutat.

Álmodni ma szoktál-e még?

– Az ébrenlét nekem elég.

Mért írsz ilyen verseket?

– Hogy lerakjam terhemet.

Hiszel az örökkévalóságban?

– Amíg a fán egy rügyező ág van.

és abban, hogy majd minden jóra fordul?

– A sors nem támad szemből, hanem orvul.

Szeretnél egy jobb, egy másik világot?

– Ki halott, sírján nem szagol virágot.

 

Látom, már untatnak mindezek,

ezért tovább nem is kérdezek.

Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni. De…