Ha a Napba indulsz, készülj fel jól,
másként nem mehetsz.
Előbb arra lépj, hová a sötétség vezet.
Látod, cserepekre hullik az éjjel,
bomló időt tükröz minden
szilánkja. Fekete szenvedéllyel.

Ha a Napba indulsz, szemed jól kitárd,
másként nem tehetsz.
Előbb arra nézz, hol a sötétség remeg,
akkor lépj, mikor nem vakít más,
csupán a semmi. Bár a semmit
feketén, s vakon méltó szeretni.

Ha a Napba indulsz, légy mezítelen,
maskarád levedd!
Úgyis lehámlik hiú öltözeted.
Látod, íriszed fehér virág lett,
olthatatlan fény. Szét is szórhatod,
mint szilánkdarabot. Az idő peremén.