Ady 100
Száz éve halott
és mi élünk-
rendületlenül tovább.
Mily kegyetlen ez a világ!
Nem dőlt össze,
forog tovább, napra nap,
estre est hajlik.

Elfogy a Hold, majd kitelik
a magyar ugar felett,
csillagok jósolták jöttödet
és elmúlásod is.

Lazas szemeidben
égett a világ,
zendült lelkedben a vágy,
a meg nem értett,
ki nem elégült, tétova tánc.

És Paris meghajolt előtted,
a Szajna part megölelt,
“Szent Mihály útja beleremegett.”

Az ősz sikoltott,
a tél csikordult,
es az utolsó sóhajod
megrengette a világot.

Maszkot vettél arcodra,
megcsontosodva, elbújva
a nézől elől,
s a függöny legördült.

Alufj, csak aludj!
Te megfáradt Ember.
A lelked rímekbe szedve
túléli ezt a világot,
kapaszkodót nyújtva
az arra érdemesnek.
2019.jan.27.
Lédikó

Völgyi Ildikó (Lédikó) az Irodalmi Rádió szerzője. Kérdezéd: - ki, s mi vagyok?Együtt érzően, hallgatva figyelek,Puha tapintattal kérdezek,…