Edit Szabó : Bányipásztor

Egyszer bizony nagyon régen,
uzsgorodi tájvidéken
élt egy bányász sok gyerekkel,
dolgozott reggeltől estig,
mégse volt kenyérre alig.

Nagyot gondolt hát az éjjel,
pótolja betevőjével,
dolgozott is ahogy tudott,
éjféltájban toppan elé,
egy kisember, hogy segíté.

Serényebben folyt a munka,
gyorsan haladtak a sorban,
egy-kettőre készen lettek,
jöhet a fizetség kendnek,
fele-felében egyeztek.

Egy píz nekem, egy meg neked,
nem volt nehéz a felelet,
ám a végén lássál csodát,
oszthatatlan, egy maradt már,
hát most ezzel mi legyen ?

Gondolkodik bányász apó,
olyan sok a rászoruló,
adjuk nékik tisztességgel,
jót tehet a segítséggel,
sok társa van szegénységben.

Megszólal a kicsi ember,
jól feleltél szegény ember,
én vagyok a bányipásztor,
gondoskodom a sorsodról,
szükség kerüljön házadról !

Igaz volt-e, biz’ nem tudom,
sóvirág nyílt domboldalon,
jó pénz kapott bányász érte,
a szükséget elfeledte,
bányipásztor őt éltette !

Bőcs,2019.03.19

Szabó Edit az Irodalmi Rádió szerzője. Szabó Béláné, Szabó Edit két gyermekes özvegyasszony vagyok. Bőcsön élek 38 éve.…