Romantikus mesében…

Este ültünk a hűs ligetbe,
Azúr-selyemfény… rajtunk leple.
Fák, bokrok meséltek,
Vágyak égig értek…
Hiányérzet, mélyen lelkembe.

Hmm… a kedves nem tudta vágyamat?
Pedig, esti fény is betakart.
Fák, bokrok dugdostak
A vágyak hajtottak.
Nem orvosolta a vágyamat…
*

Éj van, hiányod fáj, várok rád…
Vágykáosz testem, űz, hajt hozzád.
Vágyom az ölelést,
Mint a folyó, medrét.
Indulj! Fújja vad szél vitorlád.

Besötétedett, nagyon vágylak,
Erős, érzelmi káosz. Várlak!
Vágyok karjaidba,
Mint cajos, betonra!
Célszalagnál, nagyon akarlak!
*

Ablakomon holdfény mosolyog,
Lépteid zaját hallom… kopog.
Karok, ölelkeznek,
Vágyak teljesülnek.
Lelkünkben tavasz… patak csobog.

Állok ablaknál, holdfényt nézem,
Jöveteled neszét, megérzem…
Végre a karodban
Tobzódok vágyadban.
Lelkedet, testemmel is érzem…

Szabadka – Vecsés, 2018. szept. 27., – Jurisin Szőke Margit – Limerik csokor. A páratlan számú limerikeket én írtam, a párosakat szerző és poétatársam Kustra Ferenc.