Egy kora őszi estén, amikor már kezdtek megjelenni a csillagok az égen, Szőlike a legkisebb szőlőszem kezdett elindulni az ismeretlenbe világot látni. Eddigi életét a szőlőtőkén töltötte, de nagyon kíváncsi volt mindenre. Sokat tépelődött azon is,hogy ő a legkisebb szőlőszem. Nem érezte jól magát, ezért úgy döntött itt hagyja a családját, szeretteit, barátait.  Már nem bírja elviselni ahogy őrá néznek és sajnálják. Mikor már az összes csillag fent volt az égen, hozzákezdett himbálódzni, jobbra-balra, jobbra-balra, hátha könnyen le tudna esni. Nem akart sikerülni, de azért még próbálkozott. Egy idő
után olyan hangosan elkezdett repedni a szára, hogy saját maga is megijedt.Félelmében azt se tudta mit csináljon. Pár percig még mozdulatlanul figyelte a többieket, nem-e ébresztette fel őket. A nézés annyira elfárasztotta, azon gondolkozott elinduljon-e. Igen? Nem? Igen? Nem ? … Mégis az igen győzött, és elkezdett újra himbálódzni jobbra-balra, jobbra-balra. Nem sok idő telt el,amikor Szőlike érezte, hogy olyan állapotban van, amit még soha nem élt át:repült… A szőlőtőke kezdett egyre messzebb lenni tőle. Hirtelen azon gondolkodott, érdemes volt-e elindulnia. Mivel már nem tudott mit tenni, várta mikor ér földet.
A megérkezés egy kicsit fájdalmas volt, sajgott minden testrésze, de megpróbálta elviselni. Felnézett a szőlőtőke felé, nagyot sóhajtott és elindult.
Négyet lépett előre és hátranézett, majd megint négyet és hátranézett, és nézte, és nézte, a szeretett otthont amit elhagyott. Már honvágya volt pedig még kevés időt töltött a szerettei nélkül, de máris hiányoztak. Fél óra gyaloglás után elfáradt, hátrafordult és nézte a már kissebbé váló szőlőtőkét. Szemeiből letörölte az egyre sűrűbbé váló könnycseppeket.
– Most mi lesz velem? Tulajdonképpen hova is megyek ? …- tette fel a kérdést magának, amikor hirtelen egy csapást érzett, valami erősen megfogta és már megint fent volt a levegőben.
Félelmében alig merte kinyitni a szemét, de a szorítás már annyira fájt neki,hogy mégis kénytelen volt. Egy hosszú csőr elején állt, és arra lett figyelmes,mintha egyre beljebb csúszna. Elkeseredésében hozzákezdett csapkodni, ütni,verni, kapálózni hátha sikerül valamit elérnie. Védekezés
közben elfáradt, már az egész testét sem érezte, úgy döntött abbahagyja, amikor megint érezni kezdte,hogy egyedül repül és nincs szorító fájdalom. Majd egy nagy csattanás… , kinyitotta a szemét és még jobban hozzákezdett sírni, de most nem a bánat miatt, hanem örömében, hiszen biztonságban, szorosan ott lógott a testvérei mellett. Következő pillanatban édesanyja Szőlike  felé hajolt, majd csendben megértő mosollyal azt kérdezte:
– Rosszat álmodtál Szőlike? Már megint jöttek azok a csúnya repülő mumusok hosszú csőrrel? Nyugodj meg mi megvédünk, nem lesz semmi baj.
Tudod, hogy szeretünk téged…
Szőlike ezekre a megnyugtató anyai szavakra úgy döntött,mégis itthon marad.Nem megy sehová, majd átfordult a másik oldalára és elaludt…

Bubrik Zseraldina az Irodalmi Rádió szerzője. Bubrik Zseraldina Renátának hívnak, 1972. május 19-én születtem Miskolcon, ahol életem legnagyobb…