A neved, bár Krisztushoz tartozik,
de függetlenek vonzó mágiáid,
szemfényed belém akaszkodik,
mosolyodért leszek én akárkid,

bárkid leszek, hogyha úgy kívánod,
ám ne akard, hogy senkiddé legyek,
mint önmagával összeveszett látnok,
akit egyben tart még gyakorolt kegyed,

és hangod, szavad, nevetésed tánca,
a vállíved díszítő alkonyok,
ringó járásodnak ritmikája,
amit nekem adsz, ha feléd fordulok.

Neved fohász. A szélnek suttogom,
és óvóm minden kietlen világtól.
Türkiz szárnyaid megbámulom,
őrangyal vagy, helyettem is bátor.