Árnyak és fények

 

Beborít a csönd, csak a gyertyák sercegése

s halk emberi csevegés hallik a sötétben.

Mécsesek lángjának árnya simogatja a házak falát

s a keresztek  magasba nyúló ormait.

Gyertyát gyújt ma mindenki, ki embernek született e földön,

s az Isten a távolból szemléli, mint melegszik az emberek szíve

halottaik emlékén. Egy sóhajtásnyira megnyugszik a Föld,

míg világít a fény,  a halottak emlékén elmereng az est,

s az éjszakában az elhunytak  lelke a miénkkel együtt rezdül.

 

Hallotok-e minket földön túli élet néma harcosai?

Imát rebegő ajkakkal kérdezzük az Istent, van-e holnap túl a halálon.

Zenével, dallal, orgona hangjával hirdetjük a holnap dicsőségét,

hogy hihessük,  létünk örök, nem volt kísértés,

s álom volt csupán az édenkertből kiűzetés. 

Van, ki a temető halmai felett, van, ki urnánál, van, aki siratófalnál

mond  most imát, s e napon béke honol a földön.

Nincs harc, a csendet, az elmúlt lelkeket, s az élet földbe

kapaszkodó gyökereit őrzi mindenki a szívében,

 

míg szemünk a távoli jövőbe réved, s tudjuk ,

éveink, s benne az órák, percek számolva, számolatlan peregnek

egy elszakadt gyöngysorról  a múló idő végtelen tengerébe….

 

                                                                                                              RMB – 2018. november 13.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…