Magányos angyal

 

szárnyak, szépek, szemrebbenésnyi mosoly

egy rideg világban. Vágyak, álmok,

örömről, útról, zenéről, csöppnyi öröm

a hideg szobában

fenn meleg van, mintha bárányok lehelnének

meleget köréd ,

de a reggeli ébredéskor fázósan húzod össze magadon

köntösöd övét

 

három királyok útnak indultak sokezer éve

keresni a megváltót, ki megszületett Bethlehemben,

s most az ünnep sötétjében várod a fénysugárt,

szíved melengesse

mert fázol, fogoly vagy, magányod foglya

s nem tudsz boldog lenni egymagad.

Ámítnak gondolatoddal, mit sem ér, ha magad vagy

veszve vagy

 

hol vagy angyal, ki a kisded jövetelét

bezengte Máriának,

s most csak szárnysuhogásod hallik a szépreményű

ünnep szomorú múlásában.

Vártunk, reméltünk, üdvözletet kaptunk, de Te nem jöttél,

s maradt  az asztalon a teríték s a kitöltött pohár

érintetlenül és vele a szobában tomboló

üresség

 

szárnyaszegett angyal merre jársz?

a világot járod, hogy teremts száz csodát?

felénk is járhatnál, sütnék kalácsot s mondanák

érted is imát

Szárnyak, szépek, feketék, fehérek,               

öröm és ébredés, sírás és feledés

hiánya lélek magánya ,

nézek az angyal szárnyára:

fekete sosem fehér

 

                                                               RMB – 2018  november

 

 

 

 

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…