Tavaszköszöntő

 

Eljött hamvazószerda napja,

peregnek a napok s percek,

kopott álarcainkat levetjük,

ahogy a farsangot lezárja koppanó botjával Karnevál herceg.

 

Levetjük régi-új énünket, más élet születik,

metamorfózis, új átalakulás,

a természet színéből előbb böjti feketét ölt,

majd a fűben megbúvó virágokból színes pompát.

 

Átöltözik a természet, visel zöld haute couture kabátot,

levetette a sötét gyapjút,

a fekete föld rögei közt sarjad a fűszál,

s a Tavasztündér aranyesőből és szivárványból fon a kertbe tarka hölgykoszorút.

 

Örömére szolgál felnőttnek, gyermeknek

 a nap tavaszi fényében megcsillanó napsugár,

a természet e csodája szolgál Isten s ember hódolatára,

hogy hirdesse a szabadon szálló szellem  csodálatát.

 

Karnevál herceg! Ne koppints még botoddal!

Bár örök a körforgás, jó itt lenni még gondolatban,

ne ássunk el mindent a föld rögei közt, mi szépet s örömöt ád.

 

Karne vale! Feladjuk a sok jót, mit a farsang öröme adott,

eltesszük a maskarát s a legyezőt, visszatérnek a kimért hétköznapok,

s várjuk a feltámadást, s a megújult szép jövőt….

 

                                                                                              RMB – 2019. március 6 -30.

Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei…