Múzsákról szóbeszéd most ne essen.
A hallgatásuk kotnyeles hiány.
Többségük csupán hasznos felesleg,
vagy hitves, aki hű, de slendrián.

A költő sorsát nem írja le senki,
ha mégis, akkor vákuum az egész,
bár képes olykor önmagát szeretni,
de csalódása mindig naprakész,

robotol, uzsorát ad a jóért,
a rosszat ingyen kapja: csemege,
szél lesz minden veszteglő hajóért,
és nem ordítja másról: le vele!

Utálja a szükségtelen nyüzsgést,
mint remete a csönd szülte zsivajt,
szíve – ha van – befelé is tüskés,
és meglepő, ha napestig kitart,

szóbeszédet gyárt a hű múzsákról,
pellengérre adja, ami kedves,
másnaposan eszmél szalmazsákról,
s didereg, akár megtűrt szerelmek.