Posted by
Posted in

Elmerengve

Edit Szabó : Elmerengve Tó partján a lila akác, alatta egy szív nagyon fáj, virágeső szirom hullott, magányos lélek elbúsong. Fák alatt a kiskerti pad, tóban messze fehér csónak, elréved a tekintetem, hova vitted én kedvesem. Fáj a szívem, érted eped, hulló szirmok fejem felett, kora esti nyáralkonyat, szeretni még úgy akarlak. Rád gondolok éjjel-nappal, […]

Posted by
Posted in

Legyőzzük a távolságot

Edit Szabó : Legyőzzük a távolságot Piros autó nem csak álom, mióta a volánt fogom, megnyugtatja a lelkemet, vezető ülésbe enged. Nagy esemény volt a jötte, hat ikszet megjövendölte, ajándék az életembe, talán lesz még több belőle. Közel hozza a nagyvárost, legyőzöm a távolságot, suhanok a hegyek útján, fejem felett a magas fák. Barátokkal találkoztam, […]

Posted by
Posted in

PROGRESSIO FIDEI /A hit fejlődése/

Maradt még locspocs a vízözönből, mikor Bábel tornya nyújtózkodni kezdett, a frissen mosott vétkek homokjából, nagyravágyó, konok téglák lettek, s munkába fogott az őskevélység, a teremtmény megsebzett büszkesége, zord vágyai kusza halmazából, bálványt tákolt ismét; önképére. Átfagyott a világ szíve akkor, szétmarták a hajszálrepedések, és engedelmes, híg dimenziókból, az Isten döbbent arccal visszanézett, de úgy […]

Posted by
Posted in

Lélekderű fokozó

A tavasz, lélekderű fokozó, Tél már elment, ő nem tiltakozó. A léleknek utólagos adó A tavasz… lélekderű fokozó. Nagykabát nem kell már, derű terjed, Meleg közeledik, mustként erjed. Tél már elment, ő nem tiltakozó, A tavasz, lélekderű fokozó… Vecsés, 2019. március 28. – Kustra Ferenc – Triolett versformában

Posted by
Posted in

Április

Április Április, te bozontos, bolondos tavaszom, szeszélyes hónapom, bújkálsz a kert soron? Láttam, kinyitottad a kert kaput, kezeddel varázsport szórtál szerteszét, amerre csak elnéztél… Tiszteletedre a kelő Nap bíbor ünneplőbe öltözött, a cirmos elszunnyadt két cseresznye ág között, szélúrfi dühös táncot lejt a fák között… a felhők még azúrban jártak, illatok keltek életre, az óra […]