Félelem

Felkapott a tornádó szele
Majd ide-oda kavarog velem
Belefáradok ,szinte kilóg a belem
Hol fog végül lecsapni a földre
Az ég is rám köszön mennydörögve
Belsőmet feszíti az igazság érzetem
Végül homlokon csókolt a félelem
A halál mára már nem ellenségem
Mert az élet szúrkálja lelkiismeretem
Be kíván darálni a multikultúrába
Tuszkol egyre tuszkol a bálványimádásba
Tízezrek ömlenek határaink felé
Útjuk során tapossák a keresztnek jelét
A félelem bére Junker zsebében lapul
Kinek alkohol szintje az égbe kiált
Kacag a sátán, mert vesztét érzi
Érzi, hogy közelít a végzete
Ezért félelmet olt a szívekbe
Katonáit páncélokba öltöztetik
Kiknek ideológiáját belénk égetik
Minden napjainkat félelemmel telíti
Templomainkat leromboltatja
Égő fáklyával mindenütt tüzet gyújtva
Felperzseli a nemzeti tudatot
Éket ver a békét kívánókba
Provokálja a természetet
Megerőszakolják a biológiai törvényeket
Sorban átírják a történelmet
Manipulálják a megtévesztetteket
Hamis álhíreket terjesztenek
Készülnek a világ elpusztítására
Mer nem számítanak Isten jóságára.

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100…