Kávézgattunk, beszélgettünk, limerikben és haikuban…

Előttem sasszéz egy nagysága,
Kor-osztályom béli, jó márka.
Együtt kávézhatnánk,
Régmúltról dumálnánk.
Kikezdenék vele, csudára.
*
Szemem rátapadt
Követtem, mint kiskutya.
Csorgott a nyálam.
*
Tekintetét magamon érzem,
Léptét hallom… tán’ kísér engem…?
Nem tágít mögülem,
Felkelté figyelmem…
Gondolkodám… biz’ megkérdezem…
**

Gondolatban koccintok vele,
De hogy ismerkedjek meg vele?
Koslatok utána.
Juj! Húz a járása.
Megyek, kezdek beszélni vele.
*
Csak melléülni…
Egy kicsit beszélgetnénk…
Még sosem láttam.
*
Uram! – mért néz, sőt kísér engem?
Szólaljon meg, vagy tovább menjen!
Megfogott a szeme,
Színe, mint gesztenye…
Azon nyomban szóba állt velem.
**

Megszólítottam, lehetne-e…
Kávéval a pohár, már tele.
Ő is nagy kávézó,
Beszélni vele jó.
E két óra csodás volt vele.
*
Kávé sikerült,
Beszélgetésünk jó volt.
Kellemes nap volt.
*
Kávéra hívott, meglepődtem,
Szíves-örömest vele mentem.
Rumos kávét ittunk,
Hosszan társalogtunk.
Jó volt vele, szép emlék nekem.

Vecsés, 2018. október 26. – Szabadka, 2019. január 17. – Kustra Ferenc – A páratlan (férfi) limerikeket meg a haikukat én írtam. A páros (női) limerikeket szerző-, és poétatársam, Jurisin Szőke Margit. A címük: Rumos kávét ittunk…