Nem tudom, mi húzza arrébb
a láthatárt horzsoló eget,
csak sejtem, hogy az agg fák
kérges, örökzöld hitek,

nem tudom, miért int a lomb;
a megfejtés búcsúzó derű.
Látnom kell a gyönyörű vétket,
mely foszlott, csábít és szakszerű.

Madár moccan, nyikkan az eresz.
Nyílik az ősz, de mégsem ereszt,
felhők szélén minta a nyers fény.
Öledbe bújnék, ruhád nem lévén.