Tűzvész

Egy volt a sok közül
Sok közül az egyetlen,
szent falai között
Quasimodo és Esmeralda
védelmet lelt.

A Katedrális volt,
minden nehézség ellenére,
egyszer majdnem elpusztult,
a forradalom hevében.
Szimboluma volt Párizsnak,
francia honnak
és az emberiségnek.

A nagy szellem óriás ő,
háborúk, járványok, pusztítás
sodrában biztosan állt őrt.
Robosztus szépségben
sugárzóan védett,
Ember volt ő, az embertelenségben.

Öleltük vastag falait,
gótikus ablakai a lelkünket
megrengették,
színes fényözön áradt
belőlük a sötétségbe,
bevonva az oltárt is
rezgő fénnyel,

boltívei alatt imáinkat mormoltuk,
egyszer, Húsvétkor áldott, ünnepi ceremoniával láttuk,
felöltöztetve ünnepi ruhába-
virágkoszorús,roskadozó falak,
illatok lengtek a gótika alatt,

a mennyezetről virággömbök
lógtak alá,
zengett, zúgott, búgott
az orgonája e délutáni órán,
zuhogott a zene falain át,
mint hömpölygő nagy folyam,
a világon át.

Gyertyák fogytak el égő fénnyel,
haltak meg ezrével érte,
galambokat etettünk meleg kézzel,
a fiam morzsákkal becézte őket,
mint a velencei Szent Márk téren.

Tömegek vonultak oltára elé,
a hatalmas harang mellé,
s elképzelték Quasimodót,
Esmeraldát a gerendák közé,

lenyűgöző látomás,
minden képe szívdobbanás,
egyetemes emberi érték,
lángol, ég, felemészt
a kétségbeesés…

Victor Hugo forog a sírjában.
Könnyeim hullatom, fáj a pusztulása…
Lédikó
2019.04.15.

Völgyi Ildikó (Lédikó) az Irodalmi Rádió szerzője. Kérdezéd: - ki, s mi vagyok?Együtt érzően, hallgatva figyelek,Puha tapintattal kérdezek,…