A közelmúltban a Verslista pályázatot hirdetett “disznó” témában … többek között ez a vers-szerűség tellett tőlem:

Fekete a disznó

 

Egyszer régen, nagyon régen

disznót vágtunk a pincében.

Nem volt ez akkor nagy csoda,

és  beszolgáltatás az oka.

Mert ha disznód úgy levágod,

hogy nagy részét le nem adod,

börtönbe mégy, mert a szervek

népellenségnek neveznek.

„Hatalommal gyün a bíró,

nem nézi, hogy hány a síró…” x

Ezt nem csak a nóta mondja,

nagyapád még halkan súgja:

így volt lányom nem túl régen,

tanúm rá  a hold az égen.

Kamrába csaltuk a mázsást,  xx

ott evett  répát és csávást.

A malac így el nem szaladt,

a titok meg  titok maradt.

És hogy ne hallják a vágást,

vödröt vertünk, lármát csaptunk,

nem pörzsöltünk, kopasztottunk.

Teknőben forráztuk az ártányt,

pincében töltöttünk hurkát,

kéményben füstöltünk sonkát.

Nem hívhattunk sógort, s komát

mert ki tudja ki besúgó,

ki az irigy, az áruló?

De ahogy az este eljött,

sok éhes száj betömődött.

Tort ültünk szegény malacon,

jól esett az nekünk nagyon!

Bár a vágás fekete volt,

fő, hogy senki meg nem lakolt.

Most a kandallónál ülünk,

és a múlton eltűnődünk:

szomszéd szomszédot jelentett?

Magára vett ilyen terhet?

Élni akart, mit tehetett:

ember embernek  farkasa, xxx

s nem korgott az üres hasa.

Magyarázat:

x kortesdal a kossuthi időkből

xx kisebb súlyú vágnivaló disznó népies elnevezése

xxx régi magyar szólás vagy közmondás

Holéczi Zsuzsa az Irodalmi Rádió szerzője. 60 éves "friss nyugdíjas" vagyok, korábban egy bankban dolgoztam vezető beosztásban. Az…