Egyik ősszel hazafelé egy estén,
sétáltunk ketten az öreg fák mentén.
Kis unokámmal csendecskén ballagva,
madarak vidám trilláját hallgatva.

Hirtelen felkiált a drága szentem.
Ijedten kérdezem: Ej, minden rendben?
Felelete boldog és csacsogó volt,
S szava a bánatos cinegéről szólt.

Mama tudod, amikor tündér voltam,
madárköltözködést is okítottam.
A kicsik nagyon ügyetlenek voltak,
de rám hallgatva mindent megtanultak.

Mert akkor, tündér létem idejében,
versenyt rendeztünk ott mi minden évben.
Amelyik madár a versenyt megnyerte,
az szállhatott el csak nagyon messzire.

Tudod, összetartó család a picinyke.
Ha nagy a veszély riaszt a kék cinke.
A kis cinegék, ha hívták anyjukat,
pergő trilla hagyta el apró torkukat.

Éhes csőrüket mindig tátogatták.
Apa és anya egymást váltogatták.
A sok apró fióka, míg ki nem kelt,
cinke mama sokszor nem is ebédelt.

Nagy fenyőfák odvában növögettek,
mindenféle hernyót, s pókot megettek.
Persze nagy hidegben ettek magokat,
keresték a parkot és a padokat.

Ember lakta helyet, madáretetőt,
összegyűjtögetett minden ehetőt.
Tanultak szorgosan, s bátrakká váltak.
S világot látni ők is igen vágytak.

Megtanulták hát a le- és fölszállást,
és párjuknak a madárfészekrakást,
aztán az égen magasba szárnyalást
és legvégül a két sorban vonulást.

Hogyan keressék meg az élelmüket,
és hogyan győzzék le a félelmüket.
Ezeket mindannyian megtanulták,
majd a versenyeken mind bemutatták.

Tudod mért szomorúak a cinegék,
kik számára oly vágyott a messzeség?
Mert a versenyt, ők sohasem nyerték meg,
Így maradt éke télen a környéknek.

S hirtelen odareppen még egy madár,
s drága unokám szája csak tovább jár.
Látod mama, köszönt nekem a fecske,
Segítségem köszönte a cseppecske.

Váratlan még két madár oda reppen,
s elégedetten kiált a kis szentem.
Nézd mama, megismernek, és otthagyott.
Majd örömében kacagott egy nagyot.

Hála Istennek, van már más helyettem,
így hát idén is költözhet a cseppem.
Gondolataiba mélyen elmerül,
s tovább sétálunk az öreg fák körül.

Fazekasné Szabján Erika az Irodalmi Rádió szerzője Kisgyermekként azt mondták rám, hogy nagy a fantáziám, ennek ellenére nem…