Úgy indul,
mint egy némafilm,
majd megtelik
százféle zajjal.
Kánonban kántálnak
korszakok, szólamod
dallama elhal.

Ám addig is
babonáz számtalan,
zálogba csapott ígéret.
Megteszel mindent,
hogy megfelelj,
s te légy
a vonzó igézet.

Kötelékekből
függések lesznek,
szerelmekből
híg viszonyok,
s tartoznod kell,
mert adóssá tesznek,
mammon illatú ikonok.

Karcos, kifakult
kópián, színfoltot
hagy az őszinteség.
Ha igazul élsz,
iga a sorsod;
lefitymált kereszt,
együgyűség.