Ki fészkét nem a talajra,

hanem legalább egy

bokorra rakja,

többé le nem néz.

Jogot formál a magaslathoz.

Nem érdekli, a tarka rét.

Lefelé a táljából csak

a morzsákat szórja.

De parancsot azt ad,

s még azt is elvárja,

hogy minden gondolatát

mindenki kitalálja.

Más tollával ékeskedve

röpködő táncot lejt,

s fürkész felfele esedezve,

izgatottan, pöffeszkedve.

Mikor veszik már észre,

hogy fészkét egyre

feljebb építhesse?

 

Buglyó Juliánna az Irodalmi Rádió szerzője. Balmazújvároson születtem, ma is itt élek.Alsó tagozatos gyermekek tanításával foglalkozom, melyhez a…